DR GŐDÉNY GYÖRGY – A SPORTOLÓ
Hat éves voltam, mikor először találkoztam a sporttal, szemben jött az utcán. Ez mondjuk nem igaz. A testnevelés órán találkoztam, ami abból állt akkor, hogy egy teremben összetoltuk a padokat, és volt egy babzsákunk, azzal bohóckodtunk – meséltem a „First Blood – Őszintén a testépítésről” című filmünkben.
A sport és a mozgás valamilyen formában mindig is szerves része volt az életemnek. Valódi sportággal kilenc éves koromban próbálkoztam először, ez pedig a tenisz volt. Itt jó alapokra tettem szert, és megtanultam a fegyelmezett munka alapjait. Hozzászoktam, hogy mindig figyelni kell az edzői utasításokra, és tanácsos felismerni, hol is a helyem a sorban, illetve mennyit kell dolgozni ahhoz, hogy előrébb kerüljek. Persze nem volt egyszerű. Volt, hogy eltiltást kaptam ütődobálásért, amikor egy nehéz meccsszituációban elragadott a hév, és volt, hogy egy fél délutánon labdákat kerestem, mert gondjaim akadtak az adogatással.
Később próbálkoztam röplabdával, judóval és karatéval.
A súlyzós edzésekkel először az egyetemen találkoztam. Volt egy csoporttársam, aki egy nyár alatt csupán alapgyakorlatokkal – fekvőtámasz, felülés, húzódzkodás, tolódzkodás és guggolás – egy akkoriban jó fizikumnak számító, funkcionális izomzatot épített fel. Az ő unszolására mentem el először egy igazi konditerembe, ahogy akkor mondták, testkultúra szalonba. Azt nem kell mondanom, hogy napokig se ülni, se állni, se menni nem nagyon sikerült izomfájdalom nélkül, de megtetszett a dolog. Így kerültem közelebbi ismeretségbe a testépítéssel, bár később még voltak kerülőutak, de a kezdeti lendület innen datálható.
