Arthur Honegger, francia zeneszerző szerint: “A tehetség nem más, mint az újrakezdés bátorsága!” A 2010-ben megjelent 25 sikertörténet kötet szereplőjét, Dr. Gődény Györgyöt a sors több nagy újrakezdés elé állította.Egyiktől sem ijedt meg, minden helyzetből a maximumot próbálta kihozni. Kitartása, életszemlélete és családszeretete példaértékű. Olyan ember, aki mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, melyeket kimagasló szorgalommal el is ér, legyen szó akár munkáról, akár sportról.
Az én történetemben nincs semmi különleges – kezdi a beszélgetést dr. Gődény György a nagykállói Igazgyöngy Patika vezetője. Nyíregyházán születtem. Édesapám, aki ügyvédként dolgozott, korán meghalt. Hétéves voltam, amikor egyedül maradtunk édesanyámmal, aki pedagógus a szó igazi értelmében. Megélhetésünk nehézkes volt, mindig csodáltam, ahogy édesanyám a pénzzel bánt, ahogy igyekezett erején felül előteremteni a szükségleteinkre valót. A nagybátyám, aki Németországban él, küldött nekünk évente kétszer csomagot, sokszor ezekből volt új ruhánk, cipőnk. Van egy nővérem is, ő édesapám első házasságából született. Jóban voltunk mindig, ma is együtt dolgozunk és egymás közelében lakunk.
Az általános iskola befejezése után a középiskolára már tudatosan készültem. Jó iskolába szerettem volna járni, de jól is akartam érezni magam. A Zrínyi Ilona Gimnáziumba jelentkeztem, ami nálunk már családi hagyomány volt. Szerencsés voltam, mert nagyon jó osztályközösségünk lett, hatalmasakat buliztunk, és persze tanultunk is, néha. Amikor negyedikesek lettünk és elérkezett a felvételi jelentkezés időszaka, én még nem tudtam, mit szeretnék csinálni, hogy milyen irányban kellene elindulnom. Végül, a “felnőttek” tanácsára Szegedre jelentkeztem Gyógyszerésztudományi karra, de nem vettek fel. Igazság szerint még csalódottságot sem éreztem, mert tényleg lusta voltam, nem tanultam. Örültem, hogy leérettségiztem. Ezután egy évet töltöttem egy közforgalmú patikában, mint asszisztens jelölt. Ez amolyan csicskás meló, de bírtam. Gondoltam, ha már gyógyszerésznek jelentkeztem, akkor rendesen beleszagolok a patikai légkörbe. Így visszatekintve azt mondhatom, hogy ezalatt az egy év alatt nőtt be a fejem lágya. A következő évben ismét jelentkeztem gyógyszerésznek, de ezúttal már Budapestre. Az írásbeli felvételit megírtam pontveszteség nélkül, ezért a szóbeli vizsgát már mertem lazán venni. Az egyik barátommal mókából beöltöztünk parasztgyereknek, kértünk a rokonoktól kalapot, 10 Ft-ért vásároltunk gyógyszemüveget, így mentünk be a vizsgabizottság elé. Tetszettünk nekik, felvettek.
– Te az élet egyéb területén is ilyen humoros ember vagy?
– Szeretem a mókát és a fricskázást. Annak idején sokat lázadtam, nem tetszett soha semmi, mindig mindent kritizáltunk a haverokkal, ha lehetett. Ez 18-20 éves koromban volt, akkor, amikor még a humor mögé bújtattam a véleményem. Ma már nem így van, de azt elismerem, a humor sok mindenen átsegített engem az életben.
– A sikeres felvételi vizsgát követően hogy teltek Budapesten az egyetemi évek?
– Jól teltek a diákévek, szerettem az egyetemet, jó volt a társaság. A tanulás mellett sok minden mást is csináltunk, például megalapítottuk az Ex Chatedra nevű zenekart, amiben én szájharmonikán játszottam. De elvállaltunk különböző munkákat is, hogy kiegészítsük az ösztöndíjunkat. Így dolgoztunk egy nyomdában éjszakánként, de sokat statisztáltunk is az akkor még létező Filmgyárban. Hatalmas élmény volt számomra Marcello Mastroiannival, Garas Dezsővel, Eperjes Károllyal, Udvaros Dorottyával és más kiváló színésszel együtt szerepelni. A kondizással is az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg. Sokáig csak úgy mellékesen csináltam, sokszor nem is rendszeresen jártam le a terembe. Végül 1989-ben diplomáztam, hazajöttem Nyíregyházára. Eszembe se jutott a fővárosban maradni, mert igazán soha nem nőtt a szívemhez Budapest.
Legutóbbi hozzászólások