A patikus urat keresem az ajtóban álló hegynagyságú biztonsági őrtől, mire bemutatkozik. Ő Dr. Gödény György. Persze, hogy zavarba jövök, megint előítéletes voltam. Egy gyógyszerészt szemüveges, káka bélű intellektuelnek képzelek, nem viking harcosnak. Pedig valaha a görög filozófusok így néztek ki. Szokratész kiváló katona volt, Platon meg egészen jó eredményeket ért el az Olimpián, de 20015-ben ez az embertípus már elég ritka.

A patikában

„Méreg“ keverés közben kiderül, volt ő már minden. Pék, filmszínész, amerikai futballista, kosáredző, testépítő, most mégis fehér köpenyt hord. „A családban nem voltam túlértékelve. Annyira okos nem voltam, hogy orvos legyek, de anyám és az osztályfőnök szerint talán gyógyszerésznek mégis jó lesz a gyerek. Csönd van, nyugalom, a szagok is érdekesek, beleegyeztem.“ Amikor rákérdezek, honnan az erő az újrakezdéshez, eltűnődik. Anyukája, bár pedagógus volt, mégsem a nevelés okozta. Apukája ügyvéd volt, míg hangosan nem szidta a Szovjetuniót, utána már teherautó sofőrként kereste meg a kenyerét, de ez sem lehet genetikus ok, mert az kényszer volt. „Ha már Platont és Szokratészt emlegetted, mondhatom, amit a görög filozófus, hogy én igazán nem értek semmihez. Inkább magát keresi belül az ember, ezért sok mindenbe belekóstoltam, és a világ színessége is vonz.“

 

Az edzőteremben

Csodálkozom, hogy nem lett drogos, holott a versenysport és a gyógyszerészet az a két terület, ahol biztosnak látszik a bukás. De ő mindig vigyázott magára, talán mert az apja hamar meghalt, ráadásul neki négy gyereke is van, Jonathán, Sion, Ráchel, Jordána, és felelősséget érez, hogy mellette nőjenek fel. Persze, mázlija volt, hogy felesége és a gyerekek részt vettek őrült hóbortjaiban. Melinda ráerősít: „Így kezdtünk el sziklát mászni is. De őt így szerettem meg. Reggel hatkor becsöngetett, hogy menjünk teniszezni. Ennek már harminc éve.“ A doktor úr azért látja a veszélyt, és elismeri, hogy ezen a területen mindenki ködösít. A fiatalok nem ismerik a határt és a mértékletességet. Ha esély van arra, hogy szépek és híresek legyenek, ezerrel tolják a kokszot. Nem gondolnak a jövőjükre. Arra, hogy tönkre megy a testük, nem lesz gyerekük. Arról meg hallani sem akarnak, hogy másfél évre leálljanak. Ezért ezerszer kell őket figyelmeztetni, ezért is készít videókat a netre, hogy felfogják, több edzéssel lassan haladni a csúcsra jobb, mint robbantani. „Melindától tanultam meg, hogy nem a cél, hanem az út élvezete a fontos.“

Ebben a korban az ember törekszik az őszinteségre, és nem akarja magát megcsinálni idegen minták után. Reálisan látja magát. Amikor azzal bosszantom, hogy bárhol a világon sokkal híresebb lenne, bólogat, mert tudja az okát. „Nem voltam senki csókosa, és gyakorta kiraktak a sorból a végére, ami dühítő.“

Megszakít minket Melinda, és rászól férjére, hogy itt az idő guggolni. Szót fogad azonnal, és látva csodálkozásom, hozzáteszi: „Melinda az egyetlen edzőpartnerem, de azért ő, mert a fiúk túl sokat nyávognak. A súlyokkal szemben csak magadat kell legyőzni, de jó, ha valaki válságos pillanatokban segít.“ Most tudom meg, hogy neki a lába vékony, és igazából hátban és vállban erős. 53 centis bicepsze szóra sem érdemes. Oké, helyes a szerénység, de így is kétszer volt negyven felettiek versenyében országos bajnok.

Hőskor

Kérem, hogy nosztalgiázzon, miként kezdődött vele az egészséges élet? Nevetve emlegeti Sándor Pál- Régi idők fociját, mert náluk is úgy volt, hogy 2005-ben, decemberben, kilenc fokban, tornacipőben, mackónadrágban kimentek a város szélére, hogy pofára essenek. Az emberek meg látták ezt, odajöttek, kérdezték, mi a bajuk, de idővel már velük együtt csinálták, pedig az amerikai futball szabályait ők is a tévéből lesték el. De erős volt a hitük, hogy „kell egy csapat“. Így alakultak meg a Nyíregyházi Tigrisek, akik nem puha kiscicák. Ezek után már nem kérdezem meg, miért döntött úgy, hogy gyerekeknek kosárlabda sulit csinál? A városban „csak“ versenysportként lehetett ezt űzni, a kicsikkel más nem törődött.

Otthon

Az asztalt körül üli a család fele, de még így is jó sokan vannak. Ráchelnek helyes kis pocija is van, kettő helyett is eszik. Májusban születik meg Ezra. Már az edzőteremben aggódtam miatta, fölöslegesen, mert mellette volt a férje, aki szülésznőgyógyász. Míg a kóser kaját faljuk, tudom meg, hogy mostanában a film dramaturgiája érdekli, és ilyen irányú szakkönyveket olvas. Ahhoz, hogy játékfilmet forgasson a testépítők kalandos, sötét, fényes életéről, ehhez is értenie kell valamelyest. A kisördög miatt a szellemi és fizikai mélypontjairól faggatom, hosszan gondolkodik, majd szép szerelmi vallomást tesz:

Mélypont ? Nagyon rosszul érzem magam, ha Melinda valami miatt úgy néz rám. Nekem szükséges a harmónia. De ha szinkronban vagyunk, bármilyen magas falra felmászunk.

Búcsúzásként megnyugtatom, hogy a világ más pontjain a fiatalok példaképe lenne, tele lenne vele az média. De semmi gáz nincs, ha az ember boldog, és vele a családja. Lakonikusan bólint rá, ahogy egy bölcs, erős patikushoz illik.

Bakács Tibor